Schöpf-Merei Ágoston

A régi dunántúli Schoepf-család tagjainak nevét különbözőképpen írták: Schoepf, Schoepff, Schöpf. Schoepf Merei Ágost oe-vel írta nevét. A Kőszegről származik. Családi hagyományok és a keresztelési, születési, halálozási anyakönyvek alapján megállapítható, hogy már a XVII. században Kőszegen éltek. Schoepf Merei Ágost apjának bátyja: Gottlieb Amadeus jómódú kőszeg—szombathelyi bábos volt és a győri Ziegler Rosinát vette feleségül. A családfa ezen ágán találjuk később Schulek Frigyest, a híres építészt és Schulek Vilmost, a kitűnő szemorvost, budapesti egyetemi tanárt, a róla elnevezett szemészeti iskola megalapítóját

Schöpf-Merei Ágoston (tehát helytelenül Mérey, Mérei) sebész, szemész, akadémikus, a magyar orvostörténelem egyik legkiemelkedőbb alakja.

Élete során három kórházat – köztük a manchesteri Gyermek-kórházat – alapított. Neki köszönhető az első magyar nyelvű gyermekgyógyászati folyóirat és tankönyv is. A gyermekgyógyászat úttörőinek egyikeként tartják számon Európában.

Samuele Schöpf 1804. szeptember 26-án született Győrben és az egy nap múlva megtartott keresztelés során kapta meg az Augustus nevet is. Korai árvasága miatt középiskoláit Magyarország különböző városaiban végezte. Viszonylag későn, 1828-tól kezdte meg orvosi tanulmányait a Paviai Egyetemen, ahol 1832-ben írta meg „De Ischuria” című disszertációját, majd nyerte el orvos-sebész doktori és szemészmesteri oklevelét. Ugyanezen év október 11-én Assisiben kötött házasságot Giovanni Alessandro Brambilla (II. József háziorvosa, a bécsi sebészeti akadémia alapítója) unokájával, Jozefával. Az ezt követő két évben Franz Xaver Hildebrand professzor mellett tevékenykedett Bécsben, aki állást is kínált számára, de 1834-ben mégis hazatért Pestre. Az akkori Osztrák-Magyar Monarchia részét képező hon egészségügye gyermekcipőben járt, a lakosság nagy része szegény és tudatlan volt, az orvoslás még a környező országokhoz képest is igen elmaradott volt és nagy hiányosságokkal küszködött.

„Mi fölötte nagyon hátra vagyunk, s teljesen meg vagyok győződve, hogy előrehatásunk lehetőségére vagy németekké kell lennünk, vagy erősen magyarosodnunk; – Ki választaná, s mely sikerrel, az első föltételt? Tehát a másodikhoz kell fogni. Itt pedig azt említem, mit Nagy Pál 1808-ban s Ön sok helyen a nyelvrül mondott! Papnak, orvosnak mindnek meg kell magyarosodni. Még magyar orvosi publikum nincsen – van-é jó magyar orvosi, sebészi intézet és tudomány?” – írta Schoepf Auguszt egyik levelében a legnagyobb magyarnak nevezett Széchenyi Istvánhoz.

Mi mindent tudott terveiből megvalósítani a Budapesten eltöltött évek alatt? „Orvosi rendszerek, gyógymódok s némely rokon tárgyakról” című, Pesten megjelent könyvéért a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották 1835-ben.

1836-1843 között elsőként tanított orvostörténetet a Pesti Királyi Egyetemen. A hőn áhított gyermekgyógyászat tanítását csak 1847-től kezdhette meg. 1836-ban megalapította a Pesti Orthopaediai Privát–Intézetet a „Mirigykór s Elgörbülések” gyógyítására. Ebben az angolkórosokon kívül más testi eltorzulásokat is, könnyűeket és súlyosabbakat, de mindig idülteket és gyógyíthatóakat (a gyermekeknél 5 éves kortól a serdülőkorig) kezeltek. A kórházat az 1838-as árvíz sajnos teljesen elpusztította.

1839-ben megalapította a Pesti Szegény Gyermekkórház Egyesületet és még ugyanezen esztendőben az Ötpacsirta utcában saját költségén tizenkét ágyas gyermekkórházat nyitott meg. Ez volt Európa negyedik gyermekkórháza a párizsi Hôpital des Enfants Malades, a szentpétárvári Nikolai Children’s Hospital és a bécsi St. Anna’s Children’s Hospital után.

A kórház létrehozásának célját így határozta meg:

„Segélytelen beteg gyermekeket vallás, születés és lakhelyük tekintete nélkül ápolni és gyógyítani, az anyáknak súlyos beteg kisdedeikkel együtt fölvétele ( Napjainkban honosodik meg újra ez a gyakorlat!) és az alább leírandó ambulatórium által a gyermekápolás javítására a szegények között munkálni, végül ifjú orvosoknak alkalmat nyújtván, hogy magokat a gyógytan emez fontos, nehéz és mind eddig nem elegendő figyelemre méltatott ágában gyakorlatilag kiképezhessék”.

A kórházában elhaltakon rendszeres boncolást végzett. Magyarországon először itt vezettek betegekről pontos és rendszeres kórtörténetet.

Ezek a magyar nyelven írt kórtörténetek is nagyban hozzájárultak a magyar orvosi nyelv kialakulásához, megteremtéséhez. Pl. a „láz” az ő kórtörténeteiben szerepelt először. A diagnosztikus vizsgálati módszerek közül a kopogtatást és hallgatózást, a sebészi beavatkozások közül a bőr alatti ín- és izommetszéseket, a kancsal szem műtétjét, a gégediftéria eseteiben a légcsőmetszést, a vele született agyvízkór esetében a víz levezetését ő honosította meg. Először ő alkalmazott éternarkózist gyermeksebészeti műtétek során. 1847-ben jelentette meg az első magyar gyermekgyógyászati tankönyvnek számító munkája első kötetét. Ő szerkesztette az első magyar gyermekgyógyászati folyóiratot, a havonta megjelenő magyar orvos-sebészi és természettudományi évkönyveket.

Az 1848-49-es magyar szabadságharc során csatlakozott az Alessandro Monti ezredes által szervezett olasz légióhoz, annak főorvosi tisztét töltötte be törzsorvosi rangban. Ekkor vette fel a Schöpf-Merei nevet. A szabadságharc 1849-ben elbukott, felesége meghalt kolerában, neki pedig két gyermekével együtt el kellett hagynia a hazáját. Kórházát id. Bókai János professzorra bízta, aki folytatta nagy elődje örökét és munkásságával szintén kiérdemelte, hogy Európa leghíresebb gyermeksebészeit számba vevő „The Pioneers of pediatric medicine” egyikévé válhasson.

Nagyon valószínű, Monti gróf segítette Schoepf-Mereit és gyermekeit a menekülésében. Törökországon, Párizson, Edinburgh-on keresztül végül is Manchesterbe érkezett, itt kezdett új életet 1850-től. Szerencsére olyan pártfogóra akadt, mint James Whitehead szülész orvos. Neki köszönhető, hogy nem csupán hivatását gyakorolhatta, de a Chatham Street School fizetett előadójául is szerződtette.

Nagy érdeklődés övezte előadásait orvosnövendékekkel és fiatal orvosokkal zsúfolásig megtöltött termekben tartotta, sőt a Provincial Medical Journal 1851. május 15-tól folyamatosan közölte őket. Három közülük a berlini Journal für Kinderkrankheiten-ben is megjelent. Ekkor határozták el Whiteheaddel egy gyermekkórház alapítását. Körlevelükben, amelyet Manchesterben küldtek szét, a gyermekkórház létrehozásához kerestek támogatókat .

Közben Schöpf-Merei tovább folytatta az angolkórral kapcsolatos vizsgálatait is. 1855-ben megjelent Onthe Disorders of Infantile Development, and Rickets című könyve a mai napig nélkülözhetetlen forrásul szolgál az angolkór kutatói számára .1856-ban az előírt szigorlat letétele után okleveles angol orvossá és a londoni orvosi kollégium tagjává avatták. Ebben az évben nyithatták meg végre a manchesteri Clinical Hospital for Diseases of Children kapuit is. Az intézet sikeréről, fogadtatásáról a manchesteri lapok számoltak be . A kórház működéséről pontos statisztikákat közlő éves jelentések készültek, amelyek méltán vívták ki a kortársak elismerését.

1858. február 10-én még részt vett a Clinical Hospital bizottsági ülésén, de az ott jóváhagyott tervek pl. az „orvosi szolgálat megszervezése, fizetésekkel” megvalósulását már nem érte meg. Március 12-én halt meg májrákban. Haláláról többek között a British Medical Journal is megemlékezett.

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás:

Gracza Tünde megemlékezése

JÁKI GYULA dr.: ADATOK SCHOEPF MEREI ÁGOST ÉLETTÖRTÉNETÉHEZ (Orvostörténeti Közlemények. Szeged, 1957)