SumidaTARNASZENTMÁRIA ROMÁN KORI TEMPLOMA
Tarnaszentmária központjában áll hazánk egyik legrégibb és legkisebb, eredeti formáját szinte teljesen megőrző ma is működő temploma.
A középkori építészettörténettel foglalkozó kutatók véleménye megoszlik a templom építésének idejéről. Egyetértenek azonban azzal, hogy építése a 10-11. század fordulójára tehető, építészeti sajátosságai pedig bizánci hatást, díszítései keleties mintakincset is tükröznek.
Az egy hajós templom hosszházát kelet felől, kívül patkó alakú, belül háromkaréjos, boltozott szentélyrész zárja le. A hajóból hét lépcső vezet a szentélybe, amely alatt kis altemplom húzódik benne a feltárás során egy aknasírhely került elő. A sírt többször is bolygatták, a feltáráskor már üres volt.
A falut először 1325-ban Torna, majd 1339-ben Szentmária, 1417-ben pedig Zenthmariya néven említik az oklevelek.
A település történetére vonatkozó adatok csak a 16. század közepétől vannak. Ekkor a Szentmáriay család volt a falu birtokosa, egészen a 17. század közepéig.
Eger várának 1552. évi ostroma során a település elpusztult. azonban 1590 körül már ismét lakott lett de a 15 éves háború idéjén imét elnéptelenedett.
1717 és 1719 között a települést újra népesítették a Kis-Hont vármegyei Susány, Kraszkó (Karaszkó), Nyustya és a Pest megyei Alberti falvakból.
1746-ban a falu lakossága 192 fő, akik többségében szlovákul beszéltek.
1859-ben már 509 személyt tartottak nyilván a faluban.
A templom a török hódoltság alatt nagyon megrongálódott, az 1696-os plébániai összeírás nem is említi. 1723-ban Feldebrő filiája, de az akkor még Szent Istvánnak ajánlott temploma még mindig rossz állapotban volt. 1734-ben helyreállították és Sarlós Boldogasszony-tiszteletére szentelték fel. 1767-ben már egy kis fatorony is volt a tetején. 1758-ban Kisnána, 1813-tól Verpelét leányegyháza lett.
1849 és 1851 között felújították a templomot, de már akkor is kicsinek bizonyult. Dankó Mihály verpeléti plébános 1872/73-ban úgy bővítette ki, hogy a nyugati oromfalat elbontva egyharmadával meghosszabbította a hajót. A Műemlékek Országos Bizottságának javaslatára az új oromfal belső oldalába visszaépíttette a régi falból kibontott két kőoszlopot, elkészült a fakarzat is. Az új falakra kő harangtornyot emeletek amelynek legszembetűnőbb sajátossága nyolcoldalú, faragott kövekből rakott sisakja. A mai formáját az 1977-től 1986-ig tartó műemléki feltárás és felújítás során nyerte el.
A templomban ma is folyik a hitélet, ahogy őseink ezer éves történelme során is mindig. A község védőszentje és a búcsú napja: Sarlós Boldogasszony, vagyis július másodikához eső legközelebbi vasárnap.
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
Forrás:
MAGYARORSZÁG MŰEMLÉKJEGYZÉKE Heves megye (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2005.)
Tarnaszentmária település hivatalos weboldala
http://www.tarnaszentmaria.hu/bemutatkozas/latnivalok
www.hu.wikipedia.org, www.tarnaszentmaria.hu, www.muemlekem.hu, Gyurkó János, Árpád-kori templomok a Kárpát-medencében
